4. rész

"Amy szemszöge"
Vacsora után felmentem a szobámba, kidőltem az ágyon, és csak néztem ki a fejemből. Végig futott rajtam minden, ami ma történt. Hihetetlen. De nem...nem szabad...2. napja vagyok itt, nem lehet...Annyi féle érzés van bennem.
Ekkor kopogás hallatszott.
- Amy... - nyitott be félénken. Ki más lehetne az, ha nem Adam?!
- Mondd. - ültem fel az ágy szélére.
- Sajnálom a ma történteket. Nem szabadott volna.
- Szerintem sem. De... - ekkor mély levegőt vettem, s az ajtó felé indultam, majd Adam előtt megálltam.
- De? - nézett kérdően. Nem néztem rá, csak a földet bámultam.
- De én... - kezdtem bele a mondatomba, majd belenéztem szemeibe. - Szeretlek. - nyögtem ki végül. Pár másodperces csend lett. Sírás kerülgetett. Megölelt, de nem viszonoztam. Megfogta a kezem és az ágy felé vezetett, maj leültünk.
- Tudod mi a helyzet? - kérdezte, miközben átkarolt.
- Tudom. Szeretlek és valamiért nem érzem jogosnak, hogy együtt legyünk. - mondtam a választ.
- De miért?
- Nem tudom. Nem ismerek rajtatok kívül senkit, és új vagyok itt. Nem szabad. Nem... - mondtam, bár én se értettem igazán, hogy miről beszélek.
- Szeretlek. Ez a helyzet. - vette le kezét a vállamról.
"Adam szemszöge"
Gyönyörű lány, szeretem. Nem tudom mit tegyek. Soha nem éreztem még így, csak egyszer... Nicole volt az első lány az életemben...
"visszaemlékezés":
- Jajj a pici Adam belezúgott Nicole McKeey-be...semmi esélyed lúzer!- csúfolt Scott a suli legmenőbb sráca.
- Scott hagyjad már!- jött Nicole -Nekem is bejön Adam... Mi lesz? Engem is kicsúfolsz?
Ekkor csendben elment Scott, majd Nicole felém fordult.
- Féltékeny? - kérdeztem.
- Persze. Régóta bejövök neki. - nevetett, de hirtelen komollyá változott. - Ez így nem mehet tovább. Szakítanunk kell. - egy szó nem jött ki ezután a számon. Végignéztem ahogy megülel és elsétál. Vége. 2 év így zárul le.

Ilyen nem lehet mégegyszer!
- Igazad van. Ezt nem lehet egyenlőre. Sajnálom. - mondtam, és kisétáltam Amy szobájából.

3. rész - Lovaglólecke...

*Adam szemszöge*
Másnap kimentünk Amy-vel az istálóba. Meg akar tanulni lovagolni, akkor megtanítom.
- Amy! Ő Sarah! Vele fogsz tanulni- néztem a hátam mögé, ahol a lány állt. Éppen a telefonján pötyögött, majd hirtelen csinált egy fotót rólam és a lovamról.
- Hé!- nevettem.
- Mi az? Kellenek az emlékek!- mosolyodott el és ránézett a képre- Remek kép! Ez lesz mostantól a kedvencem!
Amint a képet nézte a haja az arcába lógott, ajkai mosolyra húzódtak a napfény játszott szőke tincsein, sima bőrén. Meseszép!
- Amy...- nyeltem egy nagyot, szavaim hallknak tűntek, de Amy meghallotta és rámszegezte tekintetét. Alig bírtam beszélni.
- Igen Adam?
- Te...- majdnem kimondtam, hogy milyen gyönyörű, de végül nem mertem, ezért váltottam: - Mindegy. Kezdjük!
-Oké.- válasszolt.
Kivezettem Sarah-t, felnyergeltem Amy-nek, azután magamnak előkészítettem Amor-t a világosbarna lovat.
- Tanultál már valaha lovagolni?- kérdeztem reménykedve, hogy felülni fel tud.
- Igen.- mondta magabiztosan és felült a lóra. Meglepődtem, hogy milyen ügyesen felpattant. Már Sarah indulni akart, ezért gyors felültem Amorra és már el is indultunk.
//2 és fél óra múlva//
Amyvel elszórakoztunk. És alig párszor kényeskedett. Hmm...javul!
Megálltunk egy kis erdő mellett. Leültünk és beszélgetni kezdtünk.
- A lányokkal hogy állsz?- kérdezte félénken.
- Hú...nagyon sehogy...- a fájdalmas emlékekre elszomorodtam, ezért témát váltottam: - Veled mi van ilyen téren?
- Megcsalt. Az a szemét...de hagyjuk is, inkàbb ne beszéljünk róla!- valaki bántotta. Ha megtudom ki volt az...kinyírom!
- Adam. Miket beszélsz?! Mi van veled?! Te nem szereted a kényes nagyvárosi lányokat!- gondoltam magamban, de amint Ránéztem ez mind eltűnt belőlem. Nem tudom meddig, de pár perc biztos volt, amíg egymás szemébe néztünk, azután közeledett az arcunk egymás felé, már majdnem megcsókoltuk egymást, az ajkunk összeért, de eltávolodtunk mindketten. Kínos volt a helyzet, gondolom neki is, ezért felvetettem az ötletet, hogy menjünk vissza. Amy beleegyezett és visszaindultunk.
*Joe bácsi szemszöge*
Kevinnel néztünk ki az ablakon, amikor megláttuk visszafelé lovagolni a fiatalokat. Elmosolyodtunk és szerintem egyre gondoltunk: itt már van valami.
Sziasztok! :)
Itt a 3.rész...lehet kicsit másképp fogalmazok, mint tehetséges írótársam, Horse <33 ,de azért remélem tetszik! :D
Úgy tervezem, hogy tőlem legtöbbször Adam szemszögét olvashatjátok majd, de Amy és talán a többiek szemszögét is alkalmazni fogom.. ;)
Love, Julianna :)

2. rész - Első nap

"Amy szemszöge"

Reggel arra ébredtem, hogy Joe bácsi hangosan kiabálja, hogy kész a reggeli. Felültem az ágyamban, majd körülnéztem. Doboz doboz hátán...Felöltöztem, és megfésülködtem, amikor kopogást hallottam az ajtómon.
- Igen? - kiáltottam.
- Bejöhetek? - Adam hangját hallottam. Hirtelen annyira izgatott lettem, gyorsan megigazítottam a coffomat, aztán rohantam is ajtót nyitni.
- Szia! - köszöntem neki lelkesen.
- Jó reggelt! Milyen volt az első éjszaka itt? - kérdezte kedvesen.
- Egész jó. Nyugalom volt. És... - lenéztem a földre, kissé elszégyelve magam, majd visszanéztem Adamre. - sajnálom a tegnapi viselkedésemet.
- Semmi baj, megértem; nem akartad ezt az egészet. Majd megszereted itt. Jó lesz, hidd el! - mosolygott rám, majd én is egy enyhe mosollyal viszonoztam.
- Remélem. - válaszoltam halkabban.
- Na gyere, elhűl a reggeli! - legyintett, majd elfordult. Követtem.
Leérve köszöntöttem apát és Joe bácsit. Apuék természetesen direkt Adam mellé ültettek. Tisztára zavarban voltam...
- Na, fiam, milyen munkát találtál ki Amynek? - kérdezte Joe bácsi Adamtől.
- Arra gondoltam segíthetne az állatok körül. - nézett rám egy enyhe nevetéssel Adam. Elég furcsán néztem vissza rá. - Reggeli után kezdhetjük is.
"Na szuper...de...legalább együtt lehetek egy kicsit Adammel, megismerhetem. Ezért, csak is ezért viselem el... - gondoltam magamban."
- Köszönöm a reggelit! - álltam fel tányéromat fogva az asztaltól.
- Mehetünk? - nézett rám Adam.
- Menjünk. - mondtam. Miután kiértünk az ajtón, és az istálló felé közeledtünk Adam beszélni kezdett:
- Vannak kecskék, malacok, juhok, tyúkok, lovak. A nyerges az itt van. - mutatott az istálló melletti kis faházra. - Mindehová ki lesz írva, hogy mikor, és mennyit kell enni adni nekik. Ezeket kötelezően tartsd be kérlek! Lovakat reggel, és lovaglás előtt kell alaposan átpucolni.

"Adam szemszöge."

Amynek megmutattam, hogy mit hogy kell, most rajta a sor. Kíváncsi leszek. Elfordultam, és megsimogattam fekete lovam, Sarah orrát. A következő másodpercben arra eszméltem fel, hogy hatalmas csörrenés.
- Istenem! - szólt Amy. - A nadrágom! - fogta fejét.
- Jaj Amy, szokj hozzá. - nevettem. - Mi történt?
- Elbotlottam abban a vasdarabban. - válaszolta Amy.
- Hát igen. Egyszer már én is. Délután leorvosolom onnan.
- Annyira sajnálom! - nézett szét, és csak a földön szőnyegként szétszóródott zabot látta.
- Hagyjad, előfordul! - nyúltam a vödörért. - Idehoznád a seprűt?
- Persze. - állt fel Amy, magt leporolva. Néztem, ahogy kisétált az istállóból.
Nem reménytelen a helyzet...és...azt hiszem jóban leszünk. Szép, kedves, talán még okos is.
- Tessék, itt van! - nyújtotta a seprűt.
- Összeseprem, ott a lapát, rakd vissza a vödörbe. Aztán csinálok újat. - mondtam.
Mire végeztünk, és megmutattam mindent Amynek már ébédidő lett. Indultunk befelé. Vicces lány ő, csak ezt a kényességét kell elfelejtenie, és hozzászoknia a yortoni élethez. Majd belejön.
- Na, hogy ment gyerekek? - kérdezte Kevin bácsi.
- Valahogy ment, nem csinálta rosszul! - nevettem, majd ránéztem.
- Üljetek le, és merjetek magatoknak. - mondta apa.
- Gyere Amy. - néztem vissza a még ajtóban álló lányra.
Ebéd közben csend volt, amíg Amy meg nem szólalt.
- Arra gondoltam, hogy megtanulhatnék lovagolni. - nézett sorjában mindenkire.
- Ez nagyszerű ötlet! - örvendezett apa. - Kevin? Mit szólsz?
- Részemről rendben. - mondta.
- Mit szólnál Amy, ha Adam tanítana meg Sarah-n? - kérdezte apa, majd meglepődötten néztem rá.
- Hát ha neki nem gond. - mondta.
- Hát... - gondolkoztam el. - Ha szeretnéd, akkor igen.
- Köszönöm! - lelkendezett Amy, épp hogy visszafogta magát, hogy ne öleljen meg.
- Holnap kezdhetjük! - mondtam.

Sarah, Adam lova.

1 rész - Költözés

Reggel 8:00ra megjött a költöztető autó.
- Apa! Megjöttek! - kiabáltam.
- Hihetetlen hogy most komolyan kiköltözünk tanyára...istenem, hogyhogy fogom én kibírni... - gondoltam magamban.
- Apa, tényleg muszáj elmennünk? - kérdeztem.
- Igen kicsim.. Megtudod szokni. Nyár közepe van, jó suliba kerülsz.
- Chh...tanyán...soha nem fogok én ott...fújj...állatokat etetni...sáros minden..áhh. - ráztam a fejem.
- Hagyd abba Amy. Elég lesz! - szólt rám apa. Én csak a szemeimet forgattam.
- De apuu! Hogy fogok plázázni a csajokkal? - a barátnőim nagyon fontosak nekem. Szeretek velük lenni, a pasikat kibeszélni meg ilyenek.
- Amy! Most hagyd abba! Mindig csak vásárolsz meg pom-pom edzésekre jársz...ez így nem mehet tovább! Dolgozni fogsz és kész!- erre már nem tudtam mondani semmit, bele kell törődnöm.
- Hol fogunk lakni?- kérdeztem duzzogva.
-Az egyik barátomnál, Joe-nál. Jól fogod magad érezni, azután meg keresek egy jó kis házat. Megnyugodtál kincsem?- apa kedves volt és mégis csak az apám.
-Igen, de akkor menjünk már...mielőtt elérzékenyülök...-mondtam és apa vigyora után felmentem a csomagokért.
***
Az út hosszú volt, de nem beszélt se apa, se én. Még mindig haragudtam egy kicsit, de már nem tudtam mit tenni. Egyszer csak megálltunk egy nagy ház előtt, az udvaron egy istáló volt meg néhány ól.
- Kevin! Végre itt vagytok!- szaladt elénk Joe bácsi...hát igen, a jó öreg Joe bácsi- Amy mekkorát nőttél, amióta nem láttalak! Gyönyörű vagy!- ölelt meg. Teljesen elpirultam.
- Öreg cimborám!- köszönt apa Joe bácsinak- Jól vagytok? Adam?- várjunk csak! Ki az az Adam?!
- Mi jól vagyunk, gyertek be! Van mit megbeszélni.- Joe bácsi bekísért minket, megkínált inni-ennivalóval, majd elsorolta mik történtek vele...például, hogy a felesége elhagyta, mert nem bírta a tanyasi életet. Hmm...ebben van valami: szökés...
-Adam! Gyere le!- kiáltott fel, majd hallottuk, amint letrappol valaki a lépcsőn, aminek én pont háttal ültem, ezért nem láttam azt, aki lejött. De legyek őszinte? Nem is érdekelt.
-Jó napot Kevin bá'!- szólalt meg selymes és egyben mély hangon.
- Szerbusz Adam! Markos legény lettél...na meg milyen jóképű!- ennél a mondatnál apa meg Joe bácsi feltűnően rám néztek. Jajj de jó!
- Ismered Kevin lányát, Amy-t? Azt hiszem még nem találkoztatok...- mondta Joe bácsi. Kénytelen voltam ránézni Adamre, így lassan felálltam és a fiú felé fordultam. Barna haja fel volt zselézve, szemei csillogtak és aranyos mosolyától libabőrös lettem.
-Miket beszélek?! Nem akartam ide jönni! Nem kedvelem meg se Adamet, se senki mást!- gondoltam és póker arccal néztem Adamre.
-Szia. Adam vagyok- nyújtotta felém az egyik kezét kedvesen. Nem fogadtam el...nem adom meg magam!
-Csakhogy tudd! Nem akartam idejönni, apa kényszerített, megpróbáltam belenyugodni, de nem megy. Hagyjatok békén mindannyian!- elkezdtem sírni és kiszaladtam, nem tudtam hova megyek, de el akartam innen tünni. Reméltem, hogy ez csak egy rossz álom, de sajnos nem az volt. Magamra maradtam, mindenki ellenem volt, apával az élen.
*Adam szemszöge*
Megjött Kevin bácsi és a lánya, Amy. Nem gondoltam volna, hogy ennyire...ennyire...hisztis a lány, de mondjuk kicsit megértem: nem akar itt lenni, de muszály neki...
- Bocs fiúk! Nagyon nem akarta ezt, de elegem lett belőle!- magyarázta Kevin bá'.
- Nem gond! Adam menj utánna kérlek, mielőtt baja lesz!- mondta apa. Hát jó...keressük meg Miss.Hisztit!
Elindultam kifelé.
-Na merre mentél?- motyogtam halkan. Körbenéztem, sehol senki. Elindultam egyenesen, a legelő felé...valamiért azt éreztem ott lesz Amy és eltaláltam.
- Amy...- kezdtem bele, de nem engedte befejezni a mondatomat.
- Hagyj! Nem akarok itt lenni...-keservesen sírt és hát az én szívem meg nincs kőből, megsajnáltam. Leültem mellé a fűbe és nyugtatóan simogattam a hátát:
- Nyugodj meg! Ne sírj!
Rám nézett és abbahagyta a sírást.
- Ne haragudj! Én csak...- hirtelen felpattant, szabatkozni kezdett volna, de megráztam a fejem, jelezve: semmi baj.
- Menjük vissza! Apukád aggódik érted!- mosolyogtam biztatásként és elindultunk visszafelé.
Nem is olyan szörnyű banya, mint azt elsőnek hittem...de vicces lesz nézni ahogy bénázni fog munka közben.

Szerepelők

Üdv mindenkinek :3

Főszereplők

Amy - 17 éves lány, New York-ból költözött Yorton-ba, egy tanyára édesapjával.

Kevin - Amy apja. Állást kapott Yortonban.

Adam - 18 éves, az ő szerepéről később tudtok majd;)